Úgy gondolom, az emberek nem hisznek a bennük rejlő lehetőségek végtelenségében.
Csak remélnek és hisznek a csodákban. Mivel a vágyaikat álmoknak nevezik, soha nem valósítják meg őket.
Az isteni apátia újabb hullámára várva, elvakítottam magam a minden alapot nélkülöző képzelgések felismerésének mániájával. Ha esetleg mégis arra az eredményre jutnék, hogy az egyszerű igazságnál fontosabb a boldogság, képes volnék-e azt egyátalán elérni?
Az emberek meghalnak nem tudván kik is voltak. Még csak meg sem próbálják megtudni.
