Ma reggel BKV-val mentem dolgozni. Mint később kiderült, helyesen döntöttem. No, nem a nagymértékű környezetszennyezés, hanem az irtózatos dugók miatt. Mindemellett a 19Vépótló egyike a legjobb helyeknek, ha az ember gyereke első pillanatban értékesnek tűnő gondolatokat akar magából a felszínre hozni. Mert a buszok ablakának két oldala van. Tiszta időben átlátszó, tehát nem zár ki bizonyos mértékű keveredést.

A mai órát tehát, a titokzatos módon létező filléres másolatok piacának, valamint az autókból egyedi példányokat gyártó cégeknek szenteljük.

Tegnapelőtt kissé lazább nap volt a CÉG-nél, tehát olvasgattam egy picit. Többek között egy Robert H. Frank nevezetű professzorról, pontosabban a 2006-ban végzett kísérletéről. Véletlenszerűen kiválasztott embercsoportnak felajánlott két - elméletben felállított - választható életformát. Mindkettőben biztosítva voltak a kényelmes, nyugodt élethez szükséges anyagi és egyéb feltételek, egy szép nagy családi házban. Az egyetlen különbség a két modell között az volt, hogy míg az egyik esetben a házat sokkal kisebb, olcsóbb, egyszerűbb házak vették körül, a másikban a ház sokkal nagyobb volt, de luxusvillák környezetében volt felállítva. Az ember azt hinné, hogy a kényelmes, anyagi gondokat nélkülöző élethez, jobb egy nagyobb, több teret biztosító otthon. De nem. A kísérlet alanyainak nagy többsége a kisebb házat választotta, azzal az indokkal, hogy a szomszédoknak még kisebb a házuk. A nagyobb házban, de villákkal körülvéve, rosszabbul éreznék magukat.

A státuszért folyó társadalmi kinevetavégénben tehát, a tulajdon objektív értéke nem játszik szerepet az emberek elégedettségének mutatójában. Az elégedettség másból táplálkozik: a tényből, hogy másoknak nem telik arra, amire nekünk igen. Ez a jellemző magyarázza többek között a hiper-luxuscikkek jelenlétét a piacon, melyek vásárlása mindenféle racionalitást mellőzni látszik. Nem a felhasználó mértéktelen, mások számára elérhetetlen kényelméről, hanem a felhasználó által kifizetett, mások számára megfizethetetlen árról szól. Ugyanez magyarázza a 2000 forintos Nike pólókat is. Ugyanez magyaráz sok más dolgot. Különösen a szocreálból fennmaradt beton hangyavárak, valamint a Suzuki Swiftek iránt érzett gyűlöletet.

Természetesen - Nemo sine vitiis est - azaz, senki sem hibátlan - írta Seneca, és ha már róla van szó, idéznék is: Non qui parum habet sed qui plus cupit pauper est. Nem az a szegény, akinek kevés van, hanem az, aki sokra vágyik.

Mert a boldogságnak ugye 3 alappilére van:

1. Az autód legyen idősebb a barátnődnél.

2. A fogkrémed legyen mentolos, a teád citromos.

3. Ne fordítva.