Réges régen, a Nagy Káoszból létrejött Föld-anya - nem tévesztendő össze az anyafölddel, melyben majd nyugodni térünk -, bizonyítékot szolgáltatva arra a hipotézisre, hogy a totális kupleráj egyik lehetséges formája a rend.
Ha ezt a modellt követjük - bár nem muszáj -, könnyen jutunk arra a következtetésre, hogy ha elég sok időnk van, akkor a hatalmas, klaviatúrát püfölő majomcsorda tagjai között biztosan lesz egy, aki lepipálja Shakespeare-t. Így tehát, az a civilizáció, mely miatt oly büszkén veri a mellét az emberiség, semmiféle érdemi alapokon nem nyugszik. Csupán az Univerzum egyik, statisztikailag elkerülhetetlen összetevője.
Az idő végén található, sivatagos bolygóról származó, emlékezettel rendelkező kaktuszok, Stanislaw Lem, a zsenik három fajtájáról szóló koncepcióját juttatják az eszembe.
Az első, a leghétköznapibb, legbanálisabb, aki még élete folyamán lesz híres, majd gyorsan el is felejti őt mindenki.
A második már egy kicsivel több spirituszt tud felmutatni, és olyan dolgokat alkot, melyek érthetetlenek a kortársak számára. Szegénységben él, szegényen hal meg, majd halála után nem sokkal, korszakalkotó dolgok létrehozatalával lesz megvádolva az összes enciklopédiában.
A zseni harmadik fajtája, amelyről csupán annyit tudunk, hogy létezik, olyan dolgokat kreál, melyeket még az utána következő generációk sem képesek megérteni. Ezen személyek létezése a statisztikákból, valamint a valószínűségszámítás eredményeiből következik. Mindez azt mutatja, hogy ha a számítógép a kőkorszakban lett volna feltalálva, abból sem lett volna senkinek, semmilyen haszna.
Akik számolni sem tudnak, azt mondják, három szám van. Egy, kettő és a sok. Azok, akik tudnak számolni, számolnak a következményekkel, tehát nem szólnak semmit és az eget bámulják. Na, pont erre szerettem volna kilyukadni.
Az égbolt látszólag értelmetlen bámulása, arra a következtetésre vezette a görögöket, hogy a csillagok mellőzésével pontosan 7 bolygóval számolhatunk: Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter, Szaturnusz, valamint a Nap és a Hold. A Földet természetesen kihagyták a számításból, mert az ugye mindennek a központja volt. Később egy újabb nézőpont került előtérbe. Csupán 6 bolygó létezik, beleértve a Földet is. Így minden sokkal egyszerűbbnek látszott és a görögök fellélegeztek. Más elfoglaltságok hiányában háborúztak, zorbát dúdoltak, mellékesen pedig feltalálták a nyomtatást és a gőzgépet.
A találmányokkal néha az a helyzet, hogy ahhoz, hogy értelmet nyerjenek, megfelelő időben kell megjelenniük.
A Kréta szigetén megtalált, 3000 évvel ezelőttről származó, faisztoszi korongon található feliratok, kétségtelenül nyomtatva voltak, nem vésve, vagy faragva. Mindenesetre valami pecsét formájú valamivel lettek létrehozva, amely megoldás pedig egyáltalán nem áll messze a Gutenberg-féle korszakalkotástól.
Krisztus előtt 100-ban, Alekszandriában élő gépész-matematikus Hérón is megépített egy gőzgéphez nagyon is hasonlító valamit.
Senkit nem érdekelt.
A rabszolgák munkája ingyen volt abban az időben.
Mindenféle értelmet és szükségszerűséget nélkülözött tehát bármiféle hasznos dolognak a feltalálása.
A kultúra és a fejlődés tehát, bizonyos értelemben a Gauss-féle görbének* a letükrözése.
Akiknek minden köszönhető, azokat egy bizonyos dologgal lehet jellemezni: nagyjából annyit tudnak, hogy vannak bizonyos célok, melyek nem tartoznak a megehető és a megölhető kategóriába.
A statisztikai modellből könnyen levezethető, hogy bármiféle próbát teszünk a dolgok felgyorsítására, vagy lelassítására, kísérleteink már magzat korukban elvetéltetnek.
Nem nehéz előre látni a kultúrálisan, civilizáltságban "élenjáró" birodalmak bukását, melyek a statisztikai átlag hengere alatt roppannak össze.
Ugyanígy nem nehéz észrevenni a fejlődést mesterségesen hátráltatni akaró próbálkozások, ötletek haszontalanságát.
Mindkét koncepció alkotói megfeledkeznek egy nagyon fontos dologról: függetlenül attól, milyen magasra nyújtózkodnak a lábujjaikon, kezeiket könyörtelenül húzza majd lefelé az az átlag, ami körülveszi őket.
Összefoglalva: minden úgy és abban a tempóban folyik tovább, ahogyan folynia kell, és én nyugodtan fogom tovább írogatni a marhaságaimat.
* ("Gauss, Brüsszel összes lakosát kirendeltette a templom előtti térre, és ott a toronyból irányítva nagyságrend alapján rendezte őket, mégpedig úgy, hogy középen a legmagasabbak és két oldalra csökkenő magasságúakat állította. Így alakult ki a Gauss görbe, mely harangalakú. Ebből a görbéből számításokkal meghatározta, hogy hány %-a, a lakosságnak nagyon alacsony, alacsony középméretű, magasabb és igen magas. Ezt a módszert, később arra is felhasználták társadalomtudományi vonalon, hogy szintén %-os arányban meghatározzák a tálentumok és ezek ellentettjét, a degeneráltak társadalmi számát. A társadalomtudomány úgy definiált ezután, hogy a Gauss görbe értéktartománya, a világ összes lakosára is érvényesíthető, de egy egy állam lakosságára biztosan. Így alakult ki mára az a tényszerűség, hogy egy-egy állam lakosságából mintegy 12,5-12,5 % tálentumokból illetve degeneráltakból áll, a maradék 75 %-a átlagos méretekkel és felfogó képességekkel rendelkezik, azaz e csoport az átlag.")
