... és beverték a fejüket az útpadkába. Velük együtt estek el nevet változtatva, ideáik, meggyőződésük.
- Nincs Isten! - kiabálnak az ateisták, szemeik előtt pedig, keresztekkel hadonásznak a hívők.
- Van, és lát téged! Látja milyen rossz vagy! Nem nyersz bűnbocsánatot, és a pokol tüzén fogsz elégni! Mi pedig heverészünk majd az örökké zöld réteken, és angyalok énekét fogjuk szürcsölni a színes esernyőkkel telerakott koktélpoharakból!
Minden élő beszáll ebbe az érvharcba. Az a furcsa, hogy van egy dolog ami összeköti őket. A hitük. Hisznek abban, hogy csakis az ő meggyőződésük helyes. De mennyire erősen hisznek?
Az első komoly próbánál kiderül. Kiderül, amikor a családi tragédiát megélő ateista, remegő hangon fordul a számára ismeretlen Valakihez. Kiderül, amikor a mindenét, néhány perc leforgása alatt elvesztő, és ezzel az élet vedrének legaljára kerülő hívő ember, nem fog többé égre emelt tekintettel imádkozni.
Mikor valami nem úgy megy, ahogyan azt elterveztük, meggyőződésünk könnyen változtat nevet. Másik fodrászhoz megy, más bankba, más boltban vásárol. Újult erővel száll be az érvharcba, de már az ellenség oldalan. Az amúgy is értelmetlen harcba.
Csak az útpadka marad mindig ugyanolyan. Kemény és érdes.
Az útszéli Mária-szobrok pedig ugyanolyan tanácstalanul tárják szét karjaikat.
