Öko-robbanás. Mindenhonnan ökológusok könyörgéseit és fenyegetéseit hallani. Biodegradálódó szatyrok, energiatakarékos kazán, biogazdaságból származó gyapjú és zöldség, korallzátonyok, bioreguláció, lebomló mobiltelefon, biobrikett, napkollektor, ökoházak növényi alapanyagból. Trendy és pénzes embertársainknak, akik top-on szeret(né)nek lenni, szükségszerűen környezetbarát életmódot kell folytatniuk. A legkülönfélébb termékeket előállító cégek is ezzel csalogatják magukhoz a klienseket. A reklám új formája, új fejlődési irány, új tevékenységi körök. Ökobiznic.
Új? Ugye tudjátok milyen a tipikus nagyi? Nem ismeri a számítógépet. Jobban szereti a tévénél a templomot, vagy akár a ház előtti padot. A világítást takarékosságból kapcsolja le, a gázt a robbanás miatti félelmében tekeri le, nem autózik, nem használ több liter fertőtlenítőszert naponta, a szemetet mindig a kukába dobja, vagy a tűzhelybe, bárhová is megy vásárolni, viszi magával a saját szatyrát, igénytelen anyagból összevarrva, amit még a piacon vett pár éve. Vízhasználat? Minimális.
Most is vannak igénytelen anyagokból összevarrt szatyrok. Divatosak. Újságok mellé kapod őket ajándékba. Ha megjelensz velük bizonyos ruházati boltokban, még árengedményt is kapsz. A számítógépeink gyakorlatilag 0-24-ben be vannak kapcsolva, s miközben dolgozunk rajtuk, a háttérben szól a rádió, vagy a tévé. Autóval megyünk kifliért a sarki boltba. Nem gondolunk rá, hogy ha csak annyi vizet teszünk a vízforralóba, amennyire tényleg szükségünk van, kevesebb áramot fogyasztunk. Az sem fontos, mennyibe kerül az a néhány, 24 órán át standby-on hagyott berendezés.
Azt hiszem, divatosan jófej vagyok, mert öko-tudatosan élek.
Öko-tanfolyamot végeztem, 11 intenzív órában. Sokat beszélgettünk.
Már sorozatban másodszor vettem részt fontos professzorok előadásain, a föld napján. Ja, a vízén, meg a levegőjén is.
Biológia-kémia szakra járok, és mindig résztveszünk az újrahasznosítható hulladékok gyüjtésében, az így szerzett pénzt pedig felajánljuk a szegény kisállatok megsegítésére.
Toyota Prius-t lízingelek.
Köszönöm tanáraimnak és a szponzoroknak, az ideológiát és a marketinget.
Köszönöm a nagyiéknak, és a világ összes nagyijának, hogy a fejfájásig ismételgették, mit hogyan csináljak, hogyan ne csináljak, és megmutatták annak az életmódnak a szabályait, amely - még ha nem is tudatosan, de - valósan környezetbarát.
Mert semmiféle globális áttörésre nincs itt szükség ahhoz, hogy változtassunk a földi környezet szisztematikus gyilkolásán.
Csak el kellene tanulnunk nagyszüleink néhány banális szokását. A többi már jön magától.
