Mikor Z. hat éves lett, azt mondta, hogy ha nagy lesz, szemetes akar lenni. Ezt pont azon a napon jelentette be, mikor apjának ötvenedik születésnapját ünnepelte a család. Sok vendég volt.
- De miért? - kérdezték. - Miért pont Te akarsz szemetes lenni, akinek az apja szociológus professzor és városunk egyetemének dékánja? Miért? Nincs benned egy cseppnyi ambíció sem? Nem szégyelled magad? Miért?
- Mert a szemétszállító autó szép sárga és olyan aranyosan szuszog. - válaszolt a kis lurkó, miközben jobb kezének mutatóujját az orrába dugta, majd érdeklődve nézegette a kis, zöld golyócskát, amit kibányászott belőle.
A legegyszerűbb volt mindent az anyjára kenni, mert ő irodai dolgozó.
- A fiadnak nincsenek ambíciói. Semmilyen értékelhető tervei az életre. Mi lesz ebből a gyerekből? Hogyan nevelted fel?
- Igyekszem. Megteszem ami tőlem telik. - válaszolta a szerencsétlen, sárga szemétszállító autók után áhítozó kispacák anyja, és éjszakánként telesírta a párnáját. Az is sárga volt.
Azon a napon, mikor Z. befejezte iskolai tanulmányait, senki sem tiltotta meg neki, hogy a megálmodott szakmában helyezkedjen el. Még az anyja sem. Csak az aggasztotta, mi lesz, ha nem veszik fel a gyereket. Manapság minden megeshet.
- Csak nem fogod többször is megpróbálni?
- De igen, anya. Ha kell, koldulni fogok. Mint akkor, mikor a C-kategóriás jogosítványra kellet gyűjtenem.
Z.-nek nagyon nehéz volt bekerülnie a szemetesek közé. A szakma nagyon kapóssá vált az utóbbi időben. A Föld el volt árasztva irdatlan mennyiségű, a legkülönbözőbb eredetű szeméttel, tehát a szemétszállító cégek komoly fizetést ajánlottak a jelentkezőknek. Oroszlánmód kellett harcolnia a konkurenciával, amely világhírű professzorokból és egyéb tudós népekből, valamint egy testépítőből állt. A szemetesek képezték a világ elitjét, melybe a belépést az egyszerű halandók számára, kanonikus szabályok nehezítették. A C-kategóriás jogosítvány beszerzése, még a feketepiacon is művészetszámba ment.
Térjünk mégis vissza Z.-hez, aki néhány hónapig tartó erőfeszítések után, végre megkapta a megálmodott szemétszállító autót.
Első munkanapjának reggelén, besétált a telepre, ahol a kocsik álltak. Legnagyobb meglepetésére és egyben szomorúságára, remegő ajkakkal konstatálta, hogy a neki kijelölt autó narancssárga. Amikor pedig elindult első útjára a városba, kiderült, hogy gyermekkori álmainak netovábbja, nem is tud szuszogni.
Elmúlt néhány év.
F. professzor, a híres szociológus, a szemetesekről szóló legismertebb tanulmányok szerzője, megkérdezte fiát, M.-et:
- Mi akarsz lenni, ha nagy leszel?
- Szemetes. - felelt a gyerkőc gondolkodás nélkül, miközben elmélyülten nézegette az orrából kibányászott sárga golyócskát.
- De miért?
- Mert a szemétszállító autó szép narancssárga és csendesen jár. Sokkal csendesebben, mint a mi autónk, ami ráadásul olyan undorító sárga.
F. professzor elégedett megértéssel bólogatott.
Néhány év múlva, az utcákon ismét megjelentek a sárga szemétszállító autók, melyek esténként, hangosan szuszogva álltak be a Közterületfenntartó telephelyére.
Az egyik autó után, melyet éppen M. vezetett, rövid kis lábait szaporán szedve, egy kisfiú futott és kiabált:
- Kukás, kukás, szeméttúró, büdösbácsi!
Majd az orrába dugta a jobb mutatóujját és lassan elballagott.
...
Cukormázba mártott, keserű pirulákat adok nektek.
A pirulák ártalmatlanok.
A méreg a cukormázban van.
